Gyermek - áldás

Kétszáz, de akárcsak száz éve ritkaságszámba ment, ha nem jött a gyermekáldás. Merthogy a nő azért van, hogy már attól teherbe essen, ha az ura ránéz, így biztosítsa az ivadékok sorát, a név fennmaradását.
Természetesen az uralkodói házaknál fennmaradt számos eset, ha nem jött az utód. Legismertebb figura szegény VIII. Henrik, akinél a trónörökös nem igen akart összejönni. Aragóniai Katalin  és Boleyn Anna és lánygyermeknek adott életet. Az előbbi később nem került áldott állapotba, míg az utóbbi sorozatosan elvetélt. Az előbbitől elvált, az elvetélt gyermekek miatt boszorkánynak is megcímkézett utóbbitól megvált. Végül Seymour kisasszonytől lett egy beteges és korán elhúnyt fia.
Franciák IV. Henrikje például imádta termékeny  kegyencnőjét, (képen jobbra) Gabrielle d’Estrées-t, aki -ha jól emlékszem 4-5 gyermeket is szült neki. Sokaknak ez nem teszett, a nőt boszorkánynak bélyegezték és megmérgezték-, míg meddő feleségét porig alázta...
Napjainkban a gyermektelen párok száma  rohamosan növekszik. Az okoknál szó esik a természetbe nagy mértékben kiürülő női hormonokról, stresszelt férfiakról  egyaránt.
A biologikában vagy tucat oka van a gyermekáldás elmaradásának.
Most azonban csak két lehetséges okot emelek ki, olyanokat, amellyel találkoztam.
  1. Nem kívánt szaporulat
Gyakran találom közös pontnak a meddőségi eseteknél a nem kívánt szaporulatot, mint okot. 
Mit érthetek ezalatt?

- szülők egyáltalán nem akartak gyereket, de az jött (nem védekeztek, lányanya, első randin összejött)

  • akartak, de nem most, hanem majd valamikor 
  • akartak, megszületett, aztán nagyon megbánták, s ezt a kis gyerekkel aztán folyamatosan  érzékeltették tettleges és szóbeli veréssel (“te rontottad el az életemet”, “minek is szültelek”, “bárcsak húzott volna apád gumit”), negligálással (egyszerűen nem figyelnek rá)
  • akartak, de a szocpol, a hitel, a családi pótlék, a nagyobb lakás  vagy családi elvárás, vallási meggyőződés miatt (hányszor hallottam 1998-2002 között, hogy “most ÉRDEMES szülni, mert olyan jó adókedvezmények vannak...”)
Érzehető, hogy mindegyikben van egyfajta nyűg, teher. Ha már így alakult, akkor felneveljük. A hogyan, az már másik történet.

Az általam vizsgált esetben egy “lányanya”  immáron 40 éves lányával beszélgettem. Már  a sokadik inszemináción voltak túl, reménytelenül. A beszélgetés során kiderült, hogy a nő anyja nagyon fiatalon, tiniként szült.  A kicsit sem az anya, sem az apa nem akarta. Aztán még össze is házasodtak, s kitartottak egymás mellett, fogat szívva, szájat összeszorítva. Az anya többször ki is mondta, hogy nem akarta egy  gyereket, ezerszer megbánta és elcseszte az életét.

A beszélgetés során kiderült, hogy mind a nő, mind az anyja elsőszülött   gyerekek voltak a családban, azaz a kettejük közötti családi (pszichogenetikai) kapocs különösen erős.

Mi történik, ha a gyerek egy ilyen indítóprogrammal (az első életévet megelőző 30 hónap  családon belüli történései) pottyan ide a Földre? Azzal születik, hogy nem akartak, nem várnak, nem kellek, ellenben hibáztatnak a saját elbénázott életükért, az érzéseik és döntéseik fel nem vállalásáért. Ott az anya érzése: a mély elutasítás (gondolkodás az abortuszon), a tehetetlenség, a szégyen és persze a nyűg, a teher.  Az anya életét  a nem kellett volna a gyerek/ nem kell a gyerek gondolat határozza meg. Ez lesz a kisgyerek (itt a nő) indítóprogramja, mivel az anya érzéseit  és élményeit a  magzat agya  a sajátjának fogja fel! Azaz a nő tudatalattija azt ketyegi, hogy nem kell  a gyerek!
Azonban van egy másik kimutatás is. Klinikai kisérletekben megfigyelték, hogy azon nők  petevezetékei, akik nem kívánt gyermekek voltak, nem küldenek hívójeleket a spermiumoknak. Ha a bal oldalo petevezték passzív, akkor az anya, ha a jobb oldali a passzív, akkor az apa nem kívánta  a  gyermekáldást.

2. Keresd az (alfa)nőt!
A fenti esetben még bejátszott egy másik faktor, az alfanő szerepe. Dr. Sabbah és Gilbert Renaud phd is megfigyelte, hogy nem megy a fogantatás, ha van egy nagyon domináns nő a családban. 
A fenti esetben a domináns nő a “lányanya” volt, aki a nem kívánt lánya életét rendesen pokollá tette. Verbális verés,  beszólás, lealázás és semmibe vevés  - ez volt az anyai eszköztára. Matrónaként a felnőtt lányát is ott rángatta, ahol csak bírta. Gyerekként kezelte, és egy gyerek nem ivarérett. 

Az agresszor anya persze elindíthat egy programot az utód nő pszichéjében: “ha ilyen az anya, akkor én nem akarok az lenni”.

Férj oldaláról már sokféle alfanő lehet. 
Elsőként említem a saját anyját, aki ezerrel köti magához kicsi fiát, s a feleségre betolakodóként tekint.
Aztán lehet egy első feleség is, akihez a férfi még mindig jobban kötődik (ő a feleség), mint az újhoz.
Alfanő lehet egy idegen nő is - IV. Henrik példája alapján. 

A királyi fennségnek vagy 6 hivatalos metresze volt, akik mindig elsőbbséget élveztek a “csinált házasságnál”. 


S mi a megoldás?
Kliensemnek a legegyszerűbb, ugyanakkor legnehezebbet javasoltam: beszéljen az anyjával. Beszéltesse, kerüljön már végre minden kimondásra. Ha ez nem megy, írjon neki levelet, melyben kifejti gyermekkori sérelmeit, leírja érzelmeit. Járjon ő maga terápiára,  segítő közösségbe, hiszen itt rengeteg sérelem (bántalmazás), feszültség van, amit ki kell beszélnie.  

Mert, ami nem kerül a tudatosság szintjére, az visszatér sorsként (C.G. Jung).


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dubajoztam

Új Medicina - Felfoghatatlan baj a fészekben

Új Medicina - Női dolgok