Evészavarok
Ha már a súlyproblámáknál tartottunk, s oda jutottunk, hogy mindeképpen érdemes megnézni a mögöttes lelki tartalmat, akkor essék szó az anorexiáról és bulimiáról is.
Környezetemben lépten-nyomon botlok bele - és egyre gyakrabban!-, e két betegségbe. Általában hölgyeket érint a probléma, de férfiak között is megjelenik. Kevesen vállalják fel, nehezen beszélnek róla, mert a társadalom ezt is valami úri huncutságnak tartja. “Már jó dolgában nem tudja mit is csináljon”- hallani az együttérzőnek cseppet sem nevezhető bélyeget.
Való igaz, hogy a kifejezetten jó körülmények között vagy ún. fejlett (nyugati) jóléti társadalmakban gyakrabban fordul elő, mégpedig egyre fiatalabb korban.
Való igaz, hogy a kifejezetten jó körülmények között vagy ún. fejlett (nyugati) jóléti társadalmakban gyakrabban fordul elő, mégpedig egyre fiatalabb korban.
Könnyű a médiát hibáztatni, ahol csontsovány gyereklányok pózolnak a magazinok címlapján, vagy vonulnak a kifutókon. Van abban is valami, hogy a divattervezők anyagi megfontolásból a bemutatókra a lehető legkisebb méretű ruhát akarják felvonultatni, lévén minél kevesebb vesszen kárba. Minap benéztem az egyik nagyon plázába, ahol magyar tervezők darabjai voltak megtekinthetőek és -vásárolhatóak. A legnagyobb méret talán 36-os volt. A ruha arra való hogy bemutatják, majd ha a kedves hölgyet érdekli, akkor menjen és szabasson méretre (feltéve, ha 38-asnál nem nagyobb darab a hölgy, mert "bálnákra" nem varrunk!). Lehet, hogy lesz olyan sikeresnek nem mondható darab, amit a kutya sem rendel meg, így a bemutatódarab pedig megy a tréflibe. Ha veszteség, akkor legyen minimális.
Visszatérve a táplálkozási zavarokhoz, a média által sugallt képen túl, érdemes megnézni, hogy mi is van a fogékonyság mögött.
Igen, a sok fotosoppal széppé tett, tökéletes, makulátlan reklámnő látványa a legizmosabb önbizalommal rendelkezőket is el tudja bizonytalanítani. Hoppá, itt egy ránc, ott egy karfiol, itt egy kis megereszkedés. Már nem úgy nézek ki, mint ezelőtt 15 éve... s ha erre még hozzájön egy-két kedves beszólás a férfi részéről, netán lelép egy “csitrivel” vagy egy “stripperrel”, máris megvan a teljes önbizalom, önbecsülés összeomlás!
Igen, a sok fotosoppal széppé tett, tökéletes, makulátlan reklámnő látványa a legizmosabb önbizalommal rendelkezőket is el tudja bizonytalanítani. Hoppá, itt egy ránc, ott egy karfiol, itt egy kis megereszkedés. Már nem úgy nézek ki, mint ezelőtt 15 éve... s ha erre még hozzájön egy-két kedves beszólás a férfi részéről, netán lelép egy “csitrivel” vagy egy “stripperrel”, máris megvan a teljes önbizalom, önbecsülés összeomlás!
Elhagyott a pasim, megélhetem
- női önbecsülés letöréssel, ekkor adja a magát a petefészekrák/ciszta.
- Ha a pasim a birtokom volt, akkor a szívemre veszem, szívkoszorúér az érintett: a kezesség függvényében artéria vagy véna. Hölgyeknél az utóbbi a gyakori, s együttjár egy jó kis méhnyak/méhszáj különprogrammal.
- női önbecsülés letöréssel, ekkor adja a magát a petefészekrák/ciszta.
- Ha a pasim a birtokom volt, akkor a szívemre veszem, szívkoszorúér az érintett: a kezesség függvényében artéria vagy véna. Hölgyeknél az utóbbi a gyakori, s együttjár egy jó kis méhnyak/méhszáj különprogrammal.
Tari Annamária, F. Galló Béla is leírta, hogy a bulímia mögött apától/férfitól elszenvedett sérelmet kell keresni, míg anorexia esetében anyától/nőtől való agressziót. Mindkét betegség együtt jár mániával vagy depresszióval. Ez pedig azt mutatja, hogy nemi/birtokzóna konfliktussal van dolgunk, mégpedig két nagy konfliktussal. Lehet mindkét konfliktus aktív fázisban, az is lehet, hogy a csak az egyik aktív, a másik pedig már megoldás utáni szakaszban van (krízispont!). Az agy mindkét féltekéje “ foglalt”, így az állapot billeg: hol mániás, hol depressziós. A helyzetnek, az érzelmeknek (emlékeknek) megfelelően kapcsolgat.
Bulimia az a betegség, mely során a “beteg” eszik, majd utána jól meghánytatja magát. Látható, hogy két szakasz váltja egymást: egy farkaséhség, majd pedig egy jó kis undor. Mivel ezek ismétlődnek, érthetően a nyálkahártya is érzékenyebb és fájdalmasabb lesz, ami egy újabb szenvedés és így félelem-faktor.
Bulimia az a betegség, mely során a “beteg” eszik, majd utána jól meghánytatja magát. Látható, hogy két szakasz váltja egymást: egy farkaséhség, majd pedig egy jó kis undor. Mivel ezek ismétlődnek, érthetően a nyálkahártya is érzékenyebb és fájdalmasabb lesz, ami egy újabb szenvedés és így félelem-faktor.
Pszichés konfliktusként felmerül:
- apától elszenvedett sérelem (nemi/birtok jellegű)
- birtokkonfliktus, elutasítástól való félelemmel
- éhezéssel, éhenhalással kapcsolatos konfliktus, félelem az eltűnéstől, a nem megfelelő elválasztástól
- ételmegvonástól, élelemhiány miatti végelgyengüléstől való félelem. Hiány az “alapvető”-ben.
Anorexia
Keresd a nőt, vagy az anyát!
Az anorexiás teljes mértékben elutasítja az ételt, hogy ezzel is a legkisebb testsúly, legkisebb méretet tartsa fenn:
- Félelem az elhízástól, s így az elutasítástól.
- Női testben lenni veszélyes, jobb, a kicsi maradok, alig látszódom, így akkor nem zaklatnak.
Keresd a nőt, vagy az anyát!
Az anorexiás teljes mértékben elutasítja az ételt, hogy ezzel is a legkisebb testsúly, legkisebb méretet tartsa fenn:
- Félelem az elhízástól, s így az elutasítástól.
- Női testben lenni veszélyes, jobb, a kicsi maradok, alig látszódom, így akkor nem zaklatnak.
- Nincs jogom az élethez, a testemhez...
Általában két nemi/birtok konfliktus is van a betegség mögött, amit mindenképpen ki kell deríteni a gyógyuláshoz:- aktív konfliktus az anyával - Nem akarok olyan lenni, mint az anyám.
- birtok/területi konfliktus a családban, a klánnal szemben (hogyan látom a klánt, ahova tartozom, milyen a viszonyom velük). Extrém és mély konfliktus egy olyannal szemben, akit nem tudok kikerülni. Megemészthetetlen probléma.
Nézzünk mélyen magunkba....
Megjegyzések
Megjegyzés küldése