MELLébeszélés nélkül - Személyes tapasztalat

Köszönöm Czotterné Ivády Zsuzsannának, hogy megosztotta velünk történetét a mellrák okait vizsgáló posztom kapcsán:
 
Kedves Mindenki!

Érdeklődve és örömmel olvastam a cikket és a kommenteket is.
Nos, május végén, egy szokásos mammográfián kínáltak meg azzal, hogy van egy áttétes mellrákom (merthogy a bal hónom alatt is mutatott az ultrahang egy 2 cm körüli megnagyobbodott nyirokcsomót). Így, azonnal, szemtől, szembe. Nem vagyok egy gyáva kislány, néhány dolgon keresztülmentem már az elmúlt 58 évben és nem is szoktam elhagyni magam, de akkor úgy érzetem, hogy na, akkor ennyi volt. Nem is tudtam mást kinyöszörögni hirtelen, mint azt, hogy akkor időszerű abbahagynom az acai berry szedését fogyókúra céljából...mindjárt vettek is vastag tűs biopsziát, hármat a biztonság kedvéért. Aztán beindult a gépezet, onkológiai szakrendelés, vérvétel, beutaló hasi és mellkas CT-re, csontizotópvizsgálatra. Minden eredmény jó volt, ill. a szövettan azt mondta, intenzív jelölődés volt a C-ebB-2 elleni savóval. Megnéztem, mi az, hát a madár leukózis vírushoz van köze. Ki tudja, nekem mi közöm van ehhez? Egy gyógyszerkutató azt mondta, ne foglalkozzak vele, hülyeség. Az onkológus orvosnő elsősorban azt tartotta fontosnak elmondani, nehogy pénzt adjak ki holmi sarlatán dolgokra, anélkül is nagyon sokba fog nekem kerülni ez a betegség (az ingyenes egészségügyben). Onkoteamra küldtek hangsúlyozva, hogy a daganatom rendkívül agresszív és nagyon gyorsan terjed. Hogy miből gondolják az áttétet, ha a nyirokmirigyből (szerencsére) nem vettek mintát, ezt a kérdést nem is értették, az áttét egy automatizmus ez esetben...Elmondom, hogyan zajlik egy onkoteam Nagykanizsán. Kap az ember egy időpontot fél 3-ra. Keresi, hova van kiírva, sehova nincs. Érdeklődik, jól végignézik, na itt egy új rákos, majd megmondják, az van kiírva, hogy demonstrációs terem. Ott van pont a WC mellett, leülni nincs hova, így álldogálunk. Közben sajnáljuk messzebb a folyosón a diabetesz előtt üldögélőket, nem fogynak az emberek, hol lehet a doki? Aztán kínunkban beszélgetünk, mert már hármomnegyed 3 és még nem történt semmi..kiderül, kettőre is vannak vagy hárman és így tovább.Aztán kiderül, a diabetesz előtt ülők is ide várnak, csak ők már gyakorlottak, ismerik az ügymenetet. Aztán fél 4 körül szólítják az elsőt. Utána már megy ütemesen, egy rákos kb.3 perc. Bekerülök. Velem szemben 3 csinos nő, ők az onkológusok, köztük az én ijesztegetőm is, de nincs ott a sebész orvosnő, akivel már az elején beszéltem, akit ismerek régóta és az egyetlen, akiben bíztam(azóta sem kérdezte meg, miért nem kellett megműtenie). Az ajtó belső oldalán állunk egymással szemben. Ők kedvesen mosolyogva mondják, hogy nagyon agresszív és gyorsan terjedő daganatom van, ezért indulóban kapok 4 nagyszerű kemót (csak nekem összeállítva!), 3 hetenként Zalaegerszegen, majd megműtenek, aztán sugár (majd meghalunk, persze nem mellrákban, tehát jó marad a statisztika-gondolom én). Menjek a szakrendelésre, felírják a parókát receptre, útikülségtérítés papírt is kapok. Megkérdem, ha annyira gyorsan terjed, van idő 3 hetente 4 kemora? Nem is értik. Mondom, van nekem ismerősöm, barátom, aki mindezek nélkül is meggyógyult. Ezt mégúgy sem értik. Erre mondja az én kedvenc doktornőm, ja, hát ha ez csak így menne, akkor ők csak kötögetnének a sok
szabadidejükben...(én örülnék neki)
Kitámolygunk onnan, már ment is a következő halálraítélt. Rövid idő múlva találkozunk egy kedves régi ismerőssel, aki a tőlem fiatalabb, masszív, sportoló, kemény feleségét, 3 fiú anyját februárban temette el. Pontosan ugyanígy zajlódott minden, csak ő végigcsinálta a kezeléseket. Különbség csak annyi volt, hogy a beígért 4 kemoból 8 lett-bár az utolsót az asszisztensnő már nem akarta beadni. Természetesen nem mellrákban halt meg, hanem csontrákban. Azt mondta, ha még egyszer kezdhetnék, sohasem engedné meg, pedig istenfélő családként megbékéltek a halállal. No ekkor gondoltam úgy, bármi is lesz a vége, én ebből a kemo-műtét-sugár-kemo-meghalunk körforgásból mindenképpen kilépek. Másnap egy természetgyógyásznál, Baranyai Lászlónál voltam Jászkarajenőn, aki a mai napig a legfőbb referencia számomra, miután már két rákból gyógyította ki saját magát. Tőle hallottam először az új medicínáról, ezen belül Dr. Molnár György főorvos úrról. Amit tudtam meghallgattam, utánajártam, beszereztem. Még egyszer elmentem a szakrendelésre, megmondani, hogy tisztelettel, de kilépek ebből a rendszerből. Kaptam szépen a kedvenc doktornőmtől! Plasztikusan megmutatta nekem, hogy max. 2 hónap múlva hogyan fogom a jobb kezemmel kotorni a falat kínomban,mert addigra már csont- és májáttétem is lesz és a bal kezemet sem tudom majd felemelni, mert elefántózisom is lesz többek között. Nos, úgy gondoltam, majd később, de egyszer még elmegyek hozzá...tehát már 3 hónapja nem kellene élnem. Köszönöm, jól vagyok, bár a fejeben még nincs teljesen rend, de igyekszem.Molnár főorvos úr és Baranyai úr maximálisan mellettem állnak, megfelelő dolgokat kapok tőlük, bízok bennük. Erősebb vagyok, mint 10 éve, dolgozok folyamatosan és egyáltalán nem érzem úgy, hogy beteg lennék, úgy gondolom, csak rosszkor voltam rossz helyen. Azóta kétszer voltam ultrahang kontrollon, ahol is először a doktornő tiltakozott, hogy ő bármikor is mondta volna, hogy áttétes rákom van..első alkalommal ugyan nem sokkal, de 15x17 mm-ről 10x12x15 mm-re csökkent a "bogyóm" (2 hónap alatt), majd 8x10x14 mm-re nem egészen újabb 2 hónap alatt és elkezdett fellazulni a szerkezete. Egyelőre még táppénzen vagyok, hiszen papíron rákos vagyok, bár lehet, elveszik majd, hiszen nem veszek részt a kezelésekben (C-vitamin intravénásat vállalnék, de az ugye nem jár, csak, ha megveszem). Talán elmegyek külföldre dolgozni és akkor ez a "probléma" is megoldódik.
Elnézést kérek, hogy egy kisregény kerekedett ki a történetemből, mindezt csak azért írtam le, mert remélem, ezt a cikket minél többen olvassák és szeretnék erőt önteni a sorstársakba, hogy van megoldás! A rák gyógyítható, magunknak szerezzük és nekünk is kell kijönni belőle. Hála Isten vannak már segítők és aki keres, meg is találja, akiben megbízik, mert az már maga fél gyógyulás.
Csak nem feladni!!!
Köszönöm a türelmeteket!


Zsuzsa



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dubajoztam

Új Medicina - Felfoghatatlan baj a fészekben

Új Medicina - Női dolgok