Szerelemről és más démonokról


A címet egyik kedves írómtól, az irodalmi Nobel-díjas Gabriel Garcia Marqueztől kölcsönöztem.


Mert mi is adja a legtöbb örömöt, s egyben a legmélyebb gyötrelmeket az életünkben, mint a szerelem? 
A sötét verem vagy mennyország attól függően éppen mit  élünk meg. 

S mi az, amit általában átélünk?
Az, amit már korábban elképzeltünk, kitaláltunk, hogy milyennek is kéne lennie.
S ha szerencsénk van - megkapjuk. 
Ha nem kapjuk meg, akkor bizony jön “a nyomorultul érzem magam” fekete serege.  
De mi is a szerelem?
Marquez szerint, egy a  sok démon közül.
Valami hatalmas, emberen túli, ember felett elhatalmasodó valami, mely teljes egészében maga alá gyűr bennünket. Játszadozik velünk kénye-kedve szerint, meglibbenti kegyét, majd miután bepillantást nyertünk a mennyekbe, gyorsan az orrunkra csapja a nagy vasajtót, s mi több, letaszít bennünket a pokol legmélyebb bugyrába. 
Legédesebb percünkbe is vegyül 
Egy cseppje a mondhatlan fájdalomnak,  Talán sejtjük, hogy az ily perc - virág, 
S így hervatag.” 


Veszettül üres és unalmas, s még az is lehet, hogy szánalmas az életünk, ha nincs. Szánalmas lúzerek vagyunk - hirtelen mindenki boldog párkapcsolatban él, miközben mi szenvedünk.
Viszont ha van, azért kínlódunk, mert  tudjuk, sejtjük, milyen pocsék lesz, ha már elmúlik. Vagy azért lesz pocsék, mert nem azt kapjuk, amit elvártunk.  Amit  a másiknak tennie kéne, hogy jól érezzük magunkat.
Ahelyett, hogy kiinnánk a jelen édes nektárját, hol a múltban, hol pedig a jövőben merengünk, aggódunk. 
A lehető legrosszabb, amikor a “mi lett volna ha” mozit futtatjuk. 

Azt keressük, hogy mitől lehet az életünk teljesebb, mivel tudjuk hiányállapotainkat felszámolni. Pontosabban, keressük azt, aki mindezt megteszi helyettünk. 
De mi is  a szerelem?
Megmunkáztam a témát, s nagyon érdekes felismerésre jutottam.
A szerelem nem érzés, hanem energia, amely mindenütt jelen van, körbevesz, beszippant, átjár.  Szerelem vagy szeretet érzése -amit legalábbis annak hiszünk-, nem más, mint a saját nyitottságunk ezen energia irányába. 

Önmagánál fogva létezik, s nem érdekli, hogy te mit is akarsz. 
Ő csak árad, csak árad. 
Furcsa lehet, de a szerelem, a szeretet, nem a te dolgod. Nem is a másiké. Hanem az Univerzumé/Istené/Teremtőé/Valóságé/Tudaté.  
Eleve elrendeltetett, hogy kivel működik a kémia. Lehet ésszel optimálisabb, kedvezőbb partnert találni, de mégis az a szőrös gorilla fog beindítani, szemben az érzékeny, kedves  fiúval.
S mivel nem a tied ez az energia, befolyásolni sem tudod igazán.  Megtörténnek a villámcsapásszerű egymásba szerelmesedések, vagy éppen kiábrádulások. Az energia tette a dolgát.  

Te maximum ellenállhatsz neki, úgy, hogy elzárod az útját. Elzárod az energia szabad áramlását, azzal, hogy megszakítod a kapcsolódást a  másikkal. Figyelemedet leveszed róla, s azzal kezdesz el foglalkozni, hogy neki mit kell tennie, hogy te jól érezd magad. 
Megszakítod a kapcsolódást, amikor nem az itt és mostban vagy, hanem azon agyalsz, gyártod az (ön)igazolásokat, hogy mi volt vagy mi lesz vagy mi lehetett volna. 
S közben csak azt nem teszed, ami a te dolgod lenne.

Ekkor fogod magad pocsékul érzeni, ekkor kapcsol be  a szenvedés faktor.

Viszont,  ha engeded, s ha kapcsolataid/kapcsolódásaid minőségére figyelsz önnön elvárásaid  helyett, akkor megkapod mindazt, sőt még annál is többet, amit valaha is kívántál.






Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dubajoztam

Új Medicina - Felfoghatatlan baj a fészekben

Új Medicina - Női dolgok