Hibázás szépségei

"Add meg nekünk az engedélyt, a saját példádon keresztül, hogy legyen hibánk, mert a hiba teljesen normális. Amikor elrejted a hibáidat, arra tanítasz minket, hogy mi is rejtsük el a miénket. Szeretem azt mondani, hogy mindannyian várjuk már azt az egy tanárt, csupán egyetlen egyet, aki engedélyezi számunkra, hogy azok legyünk, akik épp most vagyunk. Mind megjelenünk valamilyenként, nagyként vagy kicsiként, egyenesként vagy görbeként. Ez által akkora ajándékot tudunk adni. Akkor fájunk, amikor ezt visszatartjuk. Ki más fogja megadni számunkra az engedélyt, hogy szabadok legyünk, ha nem te? Tedd meg saját magadért, mi pedig követünk. A gondolkodásod visszatükröződése vagyunk, és ha te felszabadítod magad, akkor mi mind szabadok leszünk." (Byron Katie)
Érdekes Katie ezen kijelentése.
Ezek szerint nincs is hiba?
Nem tudunk hibázni?

Akkor meg miért marcangoljuk magunkat egy-egy tévesnek vélt vagy miért verjük a mellünket a helyesen hozott döntéseink végett?  
Valószínűleg, mert az évezredek alatt a dualitás annyira mindennapjaink részévé vált, hogy el sem tudjuk képzelni életünket a jó és rossz kategóriái nélkül.

És egyáltalán ki dönt?
Én?
A másik?
Vagy a döntés meghozza saját  magát?





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Dubajoztam

Új Medicina - Felfoghatatlan baj a fészekben

Új Medicina - Női dolgok