Házinyuszi ha támad

Ivánunk bajba került, mégpedig egy telefonhívásnak köszönhetően, s a lehető legrosszabbkor. Ugyanis Iván agonizáló házasságába próbált épp életet lehelni. Hevesen udvarolt nejének - aki vagy nem volt épp hangulatban, vagy csak kérette magát,- mikor megszólalt a telefonja. A vonal másik végén házinyuszi könnyes hangja csendül fel.

Iván hadovált egy sort, lerázta a hívót. Felesége antennái azonban működésbe léptek, s  mikor Iván elviharzott a gyerekeket fürdetni, anyuci a botor módon otthagyott telefont megnézte. Mi több, az utolsó fogadott számot visszahívta, majd miután  a női hang elbúgta a félreérthetetlen  "Mégis át tudsz jönni?" kérdést, letette a készüléket, s romjaiba dőlve leült a szépen megterített étkezőasztahoz. 

Ivánunk közben mit sem sejt.

Nézzük meg alaposan a házinyuszit. Ki is ő valójában.

Léna, a PIGS reklámügynökség kreatívigazgatója.

Léna valószínűleg  25-28 éves AB státuszú szingli csaj. Mivel kreatívigazgató egy maszek cégnél, valszeg nettó 400-500.000 Ft-ot havonta megkeres, zsebbe. Minimálbérre, 4 órában bejelentve, de őt ez nem érdekli. 

Minimál stílusban ízlésesen felújított önálló lakás, Macbook, iPhone, legújabb cuccok, élvezi ezt az életét, az önállóságát. Büszke arra, hogy mindenzt önerőből érte el. Így ő nem a package miatt pasizik, azaz nem a férfi pénzügyi portfoliója a domináns a pasifogás során. S ő ebben hisz, büszkén hangoztatja.

De - tegyük hozzá-, az mégiscsak ütősebb, ha a pasi sikeres biz-man,  talpig Ermenegildo Zegnaban  egy BMW-vel vagy A6-tal érkezik, s nem kinyúlt polóban a kettes villamossal.

Léna a Nagy Őre vár, aki meg-megjelenik, felcsillantja a reményt, majd ahogy jött, úgy távozik is. 

Léna az,  akinek Iván a Társas játék sorozat első részében ajánlatot tett, s melyre  Léna igent mondott, mondván ez csak egyszeri alkalom, szerelem végképp kizárva.

Viszont, amikor Léna nehéz pillanatokat él meg, mégis Ivánt hívja. Azt a férfit, aki a főnöke, aki csak szexet akar tőle, akinél semmi esélye sincs a normális partnerkapcsolatra.

Tőle vár  mégis választ,  segítséget, annak ellenére, hogy tudja, ez a kapcsolat reménytelen, veszett fejsze nyele. 

Ez a jelenet tökletesen mutatja a a 30 felé közeledő vagy azt már átlépő szingli nők  immáron a bármiféle  párkapcsolatra  irányuló kétségbeesett  vergődését.

Ahogy a buddhizmus mondja, egy rossz láma is jobb, mint a semmilyen láma, valószínűleg ők is így vannak ezzel.  A rossz pasi vagy kapcsolat  is jobb, mint a semmilyen. Mégiscsak van valami rendeződés az életben, mégiscsak van egy illúzió, hogy van kihez fordulni, kinek a vállán kisírni magát. 

Valakinek kellek, valakinek jó vagyok és valakinek megoszthatom a problémámat. S ha ez a valaki egy sikeres pasi, aki a saját midlife-crise-szát éli, kialakul egy véd- és dacszövetség, máris kész a teljes önigazolás. 

Jönnek a hiú ábrándok: a pasi felesége egy unalmas, buta és szebb napokat látott, gyereknevelésben megfáradt ecetes uborka. Bezzeg ő, a friss, ropogós, önálló szingli, a friss (naív) gondolataival, bulizós életkedvével, világmegváltó attitűdjével micsoda friss vitaminkoktél a megfáradt férfiléleknek. 

Hmm.... 

Ezzel van egy kis hiba.

A feleség nem akasztanivaló ráncosbocskor, s végképp nem ostoba. Lehet, hogy többdiplomás,  nyelveket beszélő, inteligens, s agilis. Csak éppen a gyerekvállalás miatt önkéntes röghözkötést vállalt. 

S apuka sem az az energia-tank. Otthon unalmas, száraz, s kizárólag arról regél, hogy mindenki hülye, csak ő a meg nem értett zseni. Heti 1-2 alkalommal üdítő, minden este viszont már  keserű pirula.

Ki is az ideális préda a férfiaknak?

A első csoport a fent leírt szingli.

Aki szépnek, okosnak, főnyereménynek tartja magát, s hiszi, hogy győzni fog a feleséggel szemben. Elmondom: sosem fog. Ahogy ő jött Ivánnak, mellette is lesz újabb házinyuszi.

Nem nyerhet, mert ő is csak Éva lánya:  már normális kapcsolatra, házasságra, gyerekre vágyik. Ez látszik az ölelésében,  a szeme csillogásában. Nem a férfit akarja, hanem, amit a pasi nyújt neki: státuszt, nevet biztonságot.

Majd miután ez megvan, már a szeretkezésben nem ez a vágy lelhető meg, hanem a rutin. S Iván menekülni fog.

Másik csoport az elvált, vagy válófélben lévő nő. 

Aki már lehet harmincas, negyvenes. 

Akit Iván hagyott el, a szebb jövőt sejtető házinyuszi reményében- akiből évek alatt tipikus feleség lesz.  Szegény naív, Iván!

De: már az is szép számmal forful elő, hogy neki lett elege a maga Ivánjából, s inkább válik, semmint 50-60 évesen a Tündérhegyen kössön ki hű társa,  Chavignon Blanc társaságában. Felvállalja döntését, s kilép a biztonságosnak tűnő kalitkából. 

Dolgozik és hajt, hogy fel tudja gyerekeit nevelni. 

A férfiak láják őt, s nem az életkor indítja be a fanziájukat, hanem a nő  elesettségének pontosabba "pasitlanságának" illúziója. 

Végre valakit lehet támogatni!

Sőt, ha a férfi a maga midlife crisis-ét éli meg, azaz, szembesül azzal, hogy az élete eddig nem termelt ki semmi maradandót, csak vesszőfutás volt, s a végre elért álompozíciójára nála 10évvel fiatalabbak aspirálnak. 

Ráadásul otthon az asszony - mint írtam agilis-, már dolgozik, felépítette magát, sőt mi több, sikeres. Megáll a saját lábán, neve van a szakmában. Egy fogadásra már őt hívják, s a nem a férj partnereként jelenik meg, akiről mindenki azt hiszi, egész nap bikram-jógára jár. 

Úgy tűnik, kezdi kinőni vagy már ki is nőtte a férjét. 

Egy a férfinél sikeresebb nőt már nem lehet támogatni. Ő sem tud már úgy nézni a férfire, mint egy istenre. 

Hiszen rájött: Ivánnal vagy Iván nélkül is sikeres és független ember.

Viszont ott a frissen elvált nő, támasz nélkül. 

Nehéz helyzetben. 

Védelem nélkül. 

Többszörösen kiszolgáltatott: anyagilag és érzelmileg.  

Pasi nélkül. Pasi nélkül. Pasi nélkül.  

Ergo könnyen megkapható és még hálás is.